Interjú

A 9 éves Cry Free hazánk számos kiváló tribute zenekarának egyike. A kizárólag Deep Purple számokra szakosodott srácok, két élő anyag kiadása után most jelentették meg első stúdiólemezüket, Purple rEvolution címmel. Ezen apropóból vendégelték meg a rocksajtó néhány tagját a Wigwamos koncert előtt rendezett kis fogadáson.

A Without Face zenekart a múltkori pécsi fellépés után próbáltam kicsit erről-arról faggatni, de a látszólag fáradt tagság előtt még hosszú út állt hazáig, így inkább egy e-mailes interjúban maradtunk. Hát, András (ének) és Roomy (gitár) jól kipihenték magukat. Csak én fáradtam le egy kicsit.

A holland God Dethroned zenekar egy új felállásban pályafutása eddigi legkiemelkedőbb alkotását tette le az asztalra. A virtuóz gitárszólókban gazdag The Liar of the White Worm lemez kapcsán faggattuk ki a technikás death banda ütősét, Ariën Van Weesenbeeket.

Az ötödik lemezét kiadó ír Primordial zenekar már nevében is régmúlt korok szellemiséget idézi. Mindezt alátámasztják a koncepciózus motívumok, amiket albumaikon felvonultatnak: ősi jelképek, az ír nyelv használata, versek megzenésítése, a zöld sziget hányattatott történelmének epizódjait megidéző szövegek, folklorisztikus dallamok lenyomatát őrző riffek...

A múltkori, élményszámba menő European Mantra koncert során (lásd a koncertbeszámolóknál) végre személyesen is meggyőződhettem arról, hogy kis hazánk egyik legjobb és legsokoldalúbb gitárosa Lukács Péter, kinek nevét '96 körül a "kimittudgyőztes" jelzővel lehetett leginkább hallani.

Youth Gone Wild, 18 And Life, Slave To The Grind, Wasted Time... Egyszerre vad és érzékeny, kimunkált és nyers: Ő az Igazi Amerikai Rock’n’ Roll Hang, Mr. Sebastian Bach. Még mostanában is ugyanaz a laza srác, mint a tizensok évvel ezelőtti képeken, és a telefon másik végéről is az a hamisítatlan, rekedtes rock-kölyök hang szólalt meg a csörgés után, ahog...

Nemrég jelent meg a svéd progresszív alapvetés-csapat talán legmélyebb albuma, a BE, mely zenei progresszivitása mellett szövegében, koncepciójában is egy komplex, elgondolkodtató alapmű. Daniel Gildenlöwhöz évek óta ismeretség köt, ezért egy oldott, kötetlen beszélgetés részleteit van szerencsém megosztani.

A kategorizálhatatlan zenét játszó Angertea zenekar egy jól sikerült videoklippel keltette fel figyelmemet még első albumuk, a "Lélekvágy" idején. Azóta készült egy válogatás eddigi muzsikáikból, és szigorítva az irányon, immáron angol nyelven írják az új lemezt. Nemrég sikerült koncerten is elcsípnem a triót, és letaglózott élő teljesítményük.

Új zenekar, sokat próbáltnak mondható tagokkal, ráadásul teljesen más zenei iránnyal, mint amire a nevek alapján számítani lehetne. A Wendigo zenéje egy olyan réteget is megfog (és remélhetőleg meg fog fogni), akik soha életükben nem hallottak még a Stonehenge-ről vagy a Da Capo-ról. Ezt úgy hívják: tiszta lappal. De kezdjük az elején, szép sorjában...

A 2004-es év egyik legjobb lemezét a Wackor hozta, simán. Nem volt kérdés, hogy a Methanolid címet viselő lemez rongyosra hallgatása után megkeressük a srácokat egy interjú erejéig. Ez lett belőle:

Szeretem az olyan interjúkat, ahol nem szabvány kérdés-felelet “vívást” kell végigharcolni, kihúzni a szereplőkből az érdekes infókat, inkább egy kötetlen beszélgetés részének érezhetem magam.

Szeptember tizenharmadikán a budapesti A38 hajón lépett fel a brit Threshold. A koncert előtt a hajó éttermében ültem le beszélgetni az alapító gitáros Karl Groommal, aki mindvégig nagyon kedves és segítőkész volt, mindazonáltal, mint később megtudhattuk, a bandában néha igazi zsarnok. A interjú elkészítésébe Horváth András barátom is besegített.

A svájci Cataract szekere meglódult, legalábbis az, hogy a Metal Blade szerződtette őket, biztosan több emberhez eljuttatja a zenéjüket. Ami alapvetően jó dolog, mivel erőteljes metalcore-jukkal simán meggyőzhetik a kétkedőket is.Kérdéseinkre e-mailben válaszolt a csapat dobosa, Ricky.

A Tiamat egyike azoknak a zenekaroknak, akiket tinédzser korom óta szakadatlanul istenítek, így aztán különösen furcsa érzés volt egyszer csak ott találni magamat, kis porszemet a zenekar társaságában. Bár Johan Edlund civilben sem hazudtolta meg szűkszavú, hűvös önmagát, a Wanted fesztiválos fellépésük másnapján mégis sikerült szóra bírni.

Hazánk egyik legalulértékeltebb (még legalábbis) zenekara az Isten Háta Mögött. Egy fanatikus csoporton kívül óvatosan merészkednek az emberek a közelükbe, talán ez az interjú segít egy picit jobban megismerni őket.

Az idei év egyik legsúlyosabb és legelőremutatóbb lemezét tette le az asztalra a Blind Myself. Ehhez nem is kell túl sokat hozzáfűzni.A zenekarból Tóth Gergőt sikerült kifaggatni mi történt velük az utóbbi időben.

A mai Queensryche a saját szabadgondolkodásának túsza, három sikerlemez és bőséges mennyiségű, művészileg végtelenül izgalmas, de lényegesen kevésbé kommersz anyag áldozata.

A soktagú zenekar 7-es sorszámot viselő gitárosát, Mick Thomsont kaptuk kölcsön egy rövid, ámde annál velősebb interjú kedvéért. Mick az átlag Slipknot tagsággal ellentétben magas, sztárallűrtől mentes, egy light kóla és egy buborékmentes ásványvíz kíséretében ült le asztalunkhoz, mondjuk a benti erős félhomály ellenére napszemüvegét nem volt hajlandó lev...

Az utóbbi idők lemeztermésének egyik hatalmas meglepetése volt számomra a Biomechanical nevű angol csapat debütáló lemeze. Az ősprogpower alapokon nyugvó, energikus és érzelmes zene egyszerre idézi fel ifjúkorom ronggyá hallgatott Crimson Glory és Queensryche kazettáinak pengeéles hangjait és a legsötétebb fantasztikus filmek hangulatát.

A Summer Rocks első napja. Aznapra sajtóbelépő nincs, interjúlehetőség a szervezőktől szintén nincs. Aztán mégis ránk mosolygott a szerencse a kiadó képében, akik felhívtak és elhívtak. A szálloda halljában láttunk valakit, aki teljesen hasonlított Rob Halfordra, de pici volt, trottyos térdgatyát és szemüveget viselt, tehát pontosan olyannak tűnt, mint eg...

A CasketGarden egyre növekvő sikere is csak azt a régi-régi sejtésemet igazolja, amikor az első demót meghallgattam, hogy ezekben a srácokban van valami plusz... Jó érzés, hogy egyre többen rájönnek erre. A debütáló lemezhez szlovák kiadót találtak, aki elég szépen ráfeküdt a promócióra.

Sok év után újra él és virul a hazai thrash metal legismertebb alapköve, a Moby Dick, ráadásul az új lemezzel sem vallottak szégyent, dacára a sok éves pihenőnek. Régi és új dolgokról volt szerencsém faggatni a zenekart, az élet értelmét meg majd a következő interjúban mesélik el...

Örülhetnek nagyon a doom/sludge rajongók, mert a Mood után is van élet, legalábbis a két utódzenekar teszi a dolgát. Most éppen a Stereochrist került terítékre nálunk. Sokat kellett várni, mire a kíváncsi hallgató- és nézősereg hozzáférhetett a Stereochrist debütáló lemezéhez, vagy mégsem? Erről is megkérdeztem Hegyi Kolos riffmestert.

A semmiből bukkant fel a német Disillusion, akik minőségi zenéjükkel fél pillanat alatt belopták magukat az Opeth rajongók szívébe. A Back To Times Of Splendor lemezüket ugyan nem könnyű megemészteni, de mindenképpen megéri belemélyedni némelyest.

2003 egyik legjobb korongját adta ki a német Brainstorm gárdája, Soul Temptation címmel. Mikor az Edguy vendégeként nálunk játszottak, nem is volt más választásom, minthogy leüljek a fiúkkal és kikérdezzem őket múltról, jelenről, meg úgy általában az élet dolgairól. A kérdésekre Andy B. Franck énekes és Torsten Ihlenfeld gitáros válaszoltak.

2004 márciusában sikerült egy tizenöt perces beszélgetést leszervezni Dimebag Darrell-lel. Izgatottan ültem a telefon mellett, hiszen a gitárosok között az egyik legnagyobb kedvencemmel beszélhettem, ráadásul olyasvalakivel, akinek a zenéjével együtt nőttem fel, együtt váltam felnőtté. Akkor még nem sejtettem - hogy is sejthettem volna -, hogy mennyire ne...