Interjú

A 2005-ös év utolsó nagy metal koncertjének estéjén ültem le a PeCsa labirintusszerű backstage-rendszerének egy félreeső sarkában Per Wiberg billentyűssel, aki az akusztikus Damnation lemezt követő turné óta a zenekar tagja.

Már jó pár hónappal a koncert előtt meghívást kaptunk a német Iron Savior turnéjának bécsi állomására. Mivel Bécs gyönyörű Karácsonykor, Pálinkás kollégával nem sokat haboztunk, kocsiba vágtuk magunkat, és félnapnyi városnézés után meglestük a bandát a Planet Musicban.

Thrashben a 2005-ös év legjobb megjelenése számomra egyértelműen a Remorse-é, az meg külön öröm, hogy hazai csapatról van szó, akik elég viszontagságos utat jártak be e röpke 18 év alatt, míg ide eljutottak. De meséljenek minderről a srácok.

Kissé megkésve (A Technika Ördöge), de mindenképpen be akartuk mutatni a 2005. októberi, Petőfi Csarnokos koncerten készült Nevermore interjút. Már csak azért is, mert rövid idő alatt igazi hathúros-tesókká érett Jeff Loomis és a nemrég végleges taggá vált Steve Smyth gitárduóval igazán jó kedvű beszélgetést sikerült összehozni.

A dán zenekar legutóbbi, 11 Dreams című lemezével elég rendesen meglepett, hiszen a számomra addig ismeretlen banda a progresszív és power elemeket (valamint még egy csomó mást) kifejezetten jó arányban vegyítette.

Színpadon konkrétan őrültek, egyébként meg szimplán lököttek. Legalábbis az alábbi interjúválaszokból ez derül ki, amelyet Eszenyi Imre basszusgitáros adott bő két éves késéssel. Így aztán pár kérdést átfaragtunk. Párat meg nem. No, de lássuk mi újság náluk mostanság.

Másodszor látogatott hazánkba a progresszív rock hagyományőrző zenekara, az angol Arena. A tíz éves zenekar agyát, a nemrég jó pár kilótól megszabadult billentyűmágust, Clive Nolant faggattuk az A38-as koncert előtt, miközben halk eső kopogott a turnébusz tetején. A beszélgetés az előző koncert felemlegetésével kezdődött.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy srác, akik magas szárú Puma cipőt húztak és nekiálltak thrash metalt nyomatni. Nem túl meglepő dolog a nyolcvanas évek közepén, ugye? De a Believer – mint azt nevükben is jelezték – különbözött az átlag csapatoktól, hiszen a szövegeikben fel-felbukkanó keresztény utalások addig főleg a hard rock csapatok közt...

A Green Carnation immár 15 éve létezik, lemezein mindig érdekes hangulatú rock/metal muzsikát szolgáltatva. Idén egy lágyabb, akusztikus hangszerelésű albummal lepte meg rajongóit a norvég banda.

A Flop zenekar neve számtalan feldolgozásest és még számtalanabb saját koncert után mindenkinek ismerősen csenghet, aki valaha is érdeklődve böngészte a fővárosi rock-klubok programkínálatát. Jómagam is sok alkalommal meggyőződhettem arról, hogy a srácok saját dalaiban és élő teljesítményében megvan az a szükséges plusz, amivel már évek óta kiléptek a nag...

A Pagan’s Mind neve talán még nem minden prograjongónak cseng ismerősen, pedig érdemes megismerni a lemezről-lemezre töretlen fejlődést mutató norvég csapatot. A zenekarból Jorn Viggo Lofstad (szólógitár) válaszolt a kérdésekre.

Számomra mindenképpen a vasárnap ígérkezett legerősebbnek az idei Sziget napjai közül. Nem elég, hogy két nagy favoritom, a német Brainstorm és a brit Saxon is fellépett aznap, de még a szülinapomat is velük ünnepelhettem. A tortán a gyertyát a Saxon legendás énekesével, Biff Byforddal készített interjú jelentette.

A Hate Eternalt aligha kell bemutatnunk azoknak, akik valamennyire képben vannak a death metalt illetően. Erik Rutan és kisegyüttese nyár elején “I, Monarch” címmel jelentette meg harmadik albumát, egy olyan brutálisan arcbavágó, de mégis maximálisan zenei indíttatású lemezt, amelynek hallatán a magamfajta egyszeri paraszt térdre esik és megadja magát.

Végre újra hallat magáról a Zero Hour! Négy évvel lenyűgöző mesterművük, a "The Towers of Avarice" után a zenekar új lemezt ad ki "A Fragile Mind" címmel, amin már új énekesük, Fred Marshall lesz hallható, és persze lendületes progresszív metal zene gyilkos dallamokkal! E-mailben faggattuk Jasun Tipton gitárost.

Nem kis megtiszteltetés volt, hogy a kis városunkban fellépő Ölő zenekar összvissz három hazai interjújának egyikét nekünk adta. A turnébusz hátsó szegletében, egy amolyan kis társalgó / tárgyalószerűségben várt rám Tom Araya, akiről igen hamar kiderült, hogy a színpadi énje, a véresős, halálosztós őrület mögött egy kedves metal-apóka.

A Meshuggah zenekar első pesti bulijának délutánján a dobosfenomén Tomas Haake bár álomittasan, de azért hamar belelendülve állta magazinunk kérdéseit.

Ismerőseim első hallásra kivétel nélkül poénnak vélték, de végül megtörtént: az új album megjelenése és a turné kezdete előtt pár héttel New York-i idő szerint reggel fél tízkor John Petrucci megcsörgette piszkosszürke Concorde 588 telefonomat, és bár kicsit belassulva és sokat hümmögve, de kellemes interjút adott a Shock!-nak.

Tom Englund és Henrik Danhage a Wigwamos koncert előtti beállást követően csüccsent le elénk pár kérdés erejéig. Miután kellően kicsodálkozták magukat azon, hogy pont Magyarországon bukkannak egy indiános-kovbojos klubra, a lovak közé csaptunk.

Mikor egy kellemesen tavaszias áprilisi napon Niklas Sundin, a Dark Tranquillity gitárosa, hazaért a Kreator, a Hatesphere és az Ektomorf társaságában abszolvált Európa-turnéról, gyorsan lerúgta cipőjét és egy bögre langyos kamillatea társaságában azon nyomban nekiugrott magazinunk kérdéscsomagjának. Íme a válaszok...

Új lemez, nem mindennapi módon, ráadásul végre hozzánk is ellátogatnak májusban a svéd istenek. A promóciós interjúk sorába mi is befértünk, így módunk nyílt megkérdezni pár dolgot a csapat egyik gitárosától, Marten Hagströmtől.

A napokban jelent meg (2005. márciusa) az új Brainstorm lemez, Liquid Monster címmel. A klasszikus heavy és power elemeket modern verzióban elővezető német ötösből a gitáros Torsten Ihlenfeld informált mindenről, ami a csapattal és az új lemezzel kapcsolatos. De fény derült bizonyos magyar rokoni szálakra és zenei befolyásokra is...

Ha létezett valaha jobb sorsra érdemes hazai kultzenekar, az a Leukémia volt. Néhány alapmű, majd hosszú hallgatás után úgy döntöttek, hogy megtörik a csendet, és 2005. április 30-án a Kultiplexben egy koncert erejéig újra színpadra állnak. A részletekről Jancsics Dávid basszusgitáros mesélt nekem.

Brutális meglepetés volt számomra az amerikai Benedictum egyszerre retro és friss power metalja, és Victoria Freeman kisasszony kegyetlen vokális csapásai, amikor az ismeretlenség homályából fejen talált a csapat debütáló lemeze. Az eddig jobbára másodvonalbeli csapatokban zenélő társaság énekesnőjét e-mailben faggattuk ki a legfontosabbakról.

Röviddel az új lemez megjelenése után látogatott el hazánkba a német Kreator legénysége, hogy a PeCsában egy igen súlyos bulin mindenkit a földbe gyaluljon. A koncert előtt az énekes/gitáros/főnök Mille Petrozzával ültem le egy kis csevelyre.

Bő tíz év alatt lemezek, koncerthegyek hazánk talán legrégibb "do it yourself" csapatától. Meg nemrég a Versus, ami az ötödik stúdióalbum, egyben az eddigi legkomolyabb anyaguk.Mindig legalább egy lépéssel előre - akár ez is lehetne a mottója a zenekarnak,

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Fürgerókalábak zenekar neve immár fogalommá vált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi hírességek nyilatkozatai: "Őrült vicces csapat, mindig jókedvre derülök tőlük!" (Maniac - Mayhem) "Acélos Balázs egyike azoknak, akik miatt gitározni kezdtem" (Kirk Hammett - Metallica) "Nem tudom feldolgozni, hogy...