Interjú

Utoljára 2007-ben lépett fel élőben a '90-es évek egyik vezető hazai extrém metal-csapata, a Strong Deformity, ám a zenekar nemrég visszatért, és megújult felállásban, május 2-án mutatkozott be a budapesti Gozsdu Manóban, méghozzá zsúfolt teltház előtt. A felállás némiképp átalakult: Fekete „Hair" Károly énekes, Tibby K. basszusgitáros és Bertalan Balázs dobos képviseli a régi tagságot, de van két új gitárosuk Háni Szabolcs (S.N.O.T.) és Sipos András (Nuke) személyében. Mivel a zenekar annak idején megjelent három albumát annak idején természetesen mi magunk is sokat hallgattuk, nem kellett sokat gondolkodni azon, hogy körbejárjuk a Strong Deformity körüli aktualitásokat, illetve kicsit a múltat is felidézzük, Tibby pedig készségesen válaszolt a kérdéseinkre.

Egy Vulcan Death Grip című EP-vel debütált nemrég a Green Machine nevű Kyuss-tribute romjain szerveződött Hot Beaver zenekar, és az anyag olyannyira meggyőzőre sikeredett, hogy a Horváth „Sexy" Gábor basszer és ifjabb Kocsándi Miklós gitáros által vezetett négyesfogat június 28-án máris a Wackenbe jutásért méretteti meg magát a Barba Negra Trackben, a nemzetközi Wacken Metal Battle tehetségkutató hazai fordulójában. Mindez elég apropót szolgáltatott számunkra ahhoz, hogy kifaggassuk a Lukács Peta, illetve Lovrek Krisztián csapatában is játszó, korábban számos hazai formációt megjárt Sexyt, miről is van szó a Hot Beaver esetében.

A Paradise Lost karrierjében akadtak kisebb-nagyobb hullámvölgyek: a brit gót/dark/doom metalosok a '90-es évek végén roppant magasról zuhantak igen mélyre, de az elmúlt tíz évben fokozatosan összeszedték magukat, és számos régi rajongót sikerült visszaédesgetniük az ismét metalosabb irányba kanyarodó, erős dalokkal teli albumokkal. Szerencsére ezt a jó szériát folytatja a frissen kiadott The Plague Within is, amelyen a zenekar még karrierjének egészen korai, death metalos gyökereihez is visszaásott, és jó hír, hogy pár év szünet után októberben végre ismét Budapesten köszönthetjük őket. Nick Holmes énekes híres hangulatember, ám nekünk most sikerült kifejezetten derűs és bőbeszédű hangulatban elkapnunk.

Marco Minnemant többen a mai napig is arról azonosítják be, hogy Mike Portnoy kilépése után az egyik legfőbb jelölt volt a Dream Theaternél, pedig a 45 éves zenészt a legtehetségesebb, leginnovatívabb dobosok között tartják számon a szakmában. Oktatókönyvei és videói miatt számos díjat nyert, de sajátos összeállítású dobfelszerelései és egyedülálló stílusa is egyaránt komoly hírnevet szereztek neki zenészkörökben. Kivételes ütősi képességei mellett tehetséges dalszerző is, aki gitáron, basszusgitáron, billentyűs hangszereken is játszik, de csak úgy mellesleg énekelni is tud. Session-muzsikusként vagy producerként számos ismert előadóval dolgozott a legkülönfélébb műfajokban, a rockos vonalról például Paul Gilberttel vagy az H-Blockxszal, de az extrémebb muzsika sem áll tőle távol, hiszen turnézott a Necrophagisttal vagy a Kreatorrel is. A San Diegóban élő zenésszel az utóbbi években Joe Satriani mellett, a The Aristocratsben vagy Steven Wilson csapatában lehetett találkozni. Marco új albuma június 1-jén jelent meg Celebration címmel, és ennek kapcsán kerestük meg egy kis kérdezz-felelek erejéig. A Dream Theaterről nem akart beszélni, minden más kérdésünkre azonban készséggel válaszolt.

Június 7-én Budapesten koncertezik az ex-panterás Vinnie Paul és a Mudvayne frontembere, Chad Gray által vezetett Hellyeah. Ugyan Tom Maxwell gitáros lábtörése miatt a banda négyesben áll majd ki a színpadra a Barba Negrában, az intenzitással bizonyára így sem lesz gond, nekünk pedig alkalmunk nyílt egy rövid, előzetes villáminterjú keretében elküldeni néhány kérdést a metalszíntér egyik legismertebb és legelismertebb dobosának. Rövid kedvcsináló vasárnapra.

Néhány évnyi kihagyást követően tért vissza a színtérre az évtized elején a metal világának egyik legeredetibb formációja, a norvég Arcturus. A zenekar idén tavasszal, tíz év után új nagylemezzel is jelentkezett, és az Arcturian iránt most sem lehet közömbös senki: Steinar „Sverd" Johnsen billentyűs, Jan Axel „Hellhammer" Blomberg dobos, Knut Magne Valle gitáros, Hugh „Skoll" Mingay basszer és Simen „ICS Vortex" Hestnæs énekes ezúttal is valami olyasmit tett le az asztalra, ami senki másra nem hasonlít, természetesen magát az Arcturust leszámítva. Jó hír, hogy a zenekarban remek a hangulat és buzog a kreativitás, így Simen mester szerint komoly esély mutatkozik rá, hogy néhány éven belül folytatás is készüljön az albumhoz. Interjú.

Bíró Icával még tavaly nyáron, a Pokolgép jubileumi koncertjén futottam össze, és azóta motoszkált a fejemben a gondolat, hogy jó lenne kikérdezni a régi idők eseményeiről, mivel bár még manapság is elég sokat szerepel a médiában, zenei karrierjéről vajmi kevés szó esik. Az egykori Metal Ladyvel végül budai otthonában ültünk le, és a másfél órás beszélgetés során természetesen jövőbeli tervei is szóba kerültek.

Budapessimism címmel jelent meg tavaly év végén a budapesti Sunwharf bemutatkozó EP-je. A zenekar eredetileg 2012-ben alakult még Wedge-ként, de csak 2014 októberétől működik a jelenlegi néven. Talán a legérdekesebb tény velük kapcsolatban, hogy az énekesi pozíciót 2014 januárjától Rieckmann Tadeusz, a Dalriada dobosa tölti be, aki mellett Szabó Tamás gitáros (Locust On The Saddle), Szöllősi Sándor basszusgitáros (ex-Bëlga, ex-Spadeful Of Dust), Sára Norbert dobos (ex-Bëlga, Blood Is Fire) és Kovács Bence gitáros (Kaldera, ex-Checkpoint Charlie) alkotja a tavaly őszre stabilizálódott felállású bandát. Szabó Tamással beszélgettünk a már felállásának személyi összetételét tekintve sem hétköznapi, zeneileg több vasat is a tűzben tartó banda repülőrajtjáról.

Április 17-én a Nevergreennel közösen, a Salvus és a Sunset vendégeskedése mellett ad koncertet a budapesti Barba Negrában a soproni Moby Dick. A soproni thrasherek tavaly jelentették meg új lemezüket Földi pokol címmel, jelenleg ennek bemutatása folyik a koncerteken. Schmiedl Tamás énekes/gitárosnak tettünk fel pár kérdést villáminterjú-jelleggel.

Márciusban végre Magyarországon is fellépett a '80-as évek végének egyik kultikus power/thrash-zenekara, a seattle-i Sanctuary, akik annak idején már eljutottak egyszer Budapestre az Into The Mirror Black album turnéján, csak éppen a helyi szervezés hiányosságai miatt a koncertjük már elmaradt... Lenny Rutledge gitáros tavaly Warrel Dane énekessel együtt már mesélt nekünk a remekül sikerült visszatérésről, a The Year The Sun Diedról, így a buli előtt inkább az aktualitásokról kérdezgettük.

Jakab Zoltán, Czetvitz Norbert, Nagy Gábor, Kósa Dániel, Kocsis Máté – a hazai underground ismert figuráiról van szó, akik pár évvel ezelőtt kezdtek el közösen zenélni Ghostchant néven, de teljes elánnal mégis csak tavaly év elején léptek a nyilvánosság színe elé egy Slaves című EP-vel. Ezt azóta már követte egy split kiadvány is a Wasted Struggle-lel, megtörtént az élő bemutatkozás is – bár koncertből egyébként a jövőben sem várható tőlük túl sok –, és most Nations címmel az új minialbum is megérkezett. A zenekar április első hétvégéjén ismét koncertezik, méghozzá itthon és külföldön is. Mindez jó apropót jelentett számunkra, hogy kifaggassuk Jakab Zolit a csapat ügyeiről.

Tavaly meglehetősen keveset mozgott Magyarország vezető punk'n'roll-csapata, a The Joystix, ennek azonban oka volt: Szőke Gábor, azaz Szöszö és társai végre nekiálltak elkészíteni legutóbbi nagylemezük, a 2009-es And Joystix For All folytatását. A Punchline címet kapott album már kapható, és mindenképpen a zenekar eddigi legkerekebb, legérettebb munkájának számít. Szöszőt kérdeztük ki alaposan az utóbbi idők történéseiről, a jövőbeli tervekről és úgy általában véve mindenféle lényeges és kevésbé lényeges dologról, ami az idén már tízéves csapattal kapcsolatos.

Bobby „Blitz" Ellsworth a metalszíntér elpusztíthatatlan és ikonikus figurái közé tartozik. Az Overkill frontembere több mint három évtizede nyomul megállíthatatlanul a színpadon, és amint azt nemrég Budapesten is ismét megtapasztalhattuk, hiába lesz májusban már 56 éves, dinamizmusából, energiájából mit sem veszített az évek során. Akárcsak legutóbbi, négy évvel ezelőtti találkozásunk alkalmával, Blitz ezúttal is rendkívül barátságosan, közvetlenül fogadott minket a koncert délutánján némi beszélgetés erejéig.

Pont egy éve jelent meg a Grand Mexican Warlock Hell Sweet Hell című nagylemeze, amit mi is elég alaposan megdicsértünk itt akkoriban. A zenekar elég sokat mozgott az album kapcsán, ám a közelmúltban akadtak náluk változások, így a március 14-ei budapesti fellépésük után kicsit eltűnnek, hogy rendezzék soraikat. Szabó László gitárossal beszélgettünk a csapat körüli aktualitásokról.

Március 13-án, a budapesti Dürer Kertben mutatja be új, Essence Of Change című nagylemezét a Special Providence. A magyar instrumentális jazzmetalosok friss albuma nálunk a koncert napján, Európa többi országában, továbbá az Egyesült Államokban és Japánban pedig március 30-án jelenik meg, méghozzá a világ egyik vezető progresszív kiadója, az angol Giant Electric Pea (GEP) gondozásában. A tavaly a hazai jazzélet egyik közismert figurájával, Kaltenecker Zsolt billentyűssel kiegészült instrumentális kvartett dobosa, Markó Ádám a Shock!-nak azt mondta: a lemez még meg sem jelent, de már most érzik az új szerződés előnyeit, a zenekarban uralkodó hangulat és összhang pedig gyakorlatilag jobb, mint valaha.

Abstract Ritual címmel jelent meg a napokban a budapesti Omega Diatribe új minialbuma, amelynek egyik fő érdekessége, hogy a 2013-as, Iapetus című bemutatkozó lemez után távozott Metzger Dávid helyett az amerikai színtér egyik legkeresettebb session-ütőse, Kevin Talley (Daath, Chimaira, Misery Index, Six Feet Under satöbbi) dobolta fel. A zenekar felállása ugyanakkor Kiss Tamás csatlakozásával ismét teljessé vált, és lehetőségeik szerint igen komoly mozgást terveznek 2015-re. Hájer Gergő gitárossal beszélgettünk az Omega Diatribe körüli aktualitásokról.

Az író Cornelius von Jakhelln és a Borknagarban is érdekelt, de a civil életben TV-producerként dolgozó Lars Are Nedland különc csapata, a Solefald kettős frontot nyitott friss projektje, a Kosmopolis keretén belül. Igyekezetük a tavalyi évben egy vegyes fogadtatású, folkos hatásokban dúskáló EP-t, idén viszont egy döbbenetesen erős, komplett albumot eredményezett. A hatalmas tempóra kapcsolt duó jelenleg is annyira elfoglalt, hogy csupán néhány kérdés erejéig sikerült becserkészni a prog/black/avantgarde brigád minden tekintetben bizarr frontemberét, Corneliust.

Forgotten Tapes címmel jelent meg február 9-én a magyar Slogan zenekar 1988 és 1994 között, kizárólag kazettán napvilágot látott kiadványainak hanganyagát archiváló antológia, számos bónuszfelvétellel, három CD-n, az Edge Records gondozásában. De a zenéjükkel, szövegeikkel, föllépéseikkel, szellemiségükkel még ma, húsz évvel később is a mindenkori magyar metalzenei „mezőnyből" messze kirívó formációval kapcsolatban nem ez az egyetlen jó hír: részben új felállással már a próbateremben készülnek arra, hogy újra meglepjenek mindenkit a közeljövőben. Ebben a szűkös térben sikerült igencsak szabadon szárnyaló gondolatokat megfogalmaznia a jelenüket és jövőjüket firtató kérdésekre a zenekar tagjainak, a dobos Valachi Attilának, a gitárosoknak, Juhász Róbertnek és Horváth Endrének. De szót kapott az új énekes, Rüjön Hönt is. Nem szokványos történet következik.

Négy év után jelent meg nemrég a Salvus új, Lélektartó című nagylemeze, a legutóbbi Önharckép folytatása. A zenekar február 21-én, a Showbarlangban élőben is bemutatja az új dalokat a Mytra társaságában, mi pedig addig is Pötörke Zoltán énekes/basszusgitárossal és Erdélyi Péter gitárossal tekintettük át a Salvus körüli aktualitásokat.

Tavaly év végén jelent meg a Leander Rising második nagylemeze, az Öngyötrő, ám a zenekarról az utóbbi hetekben elsősorban mégis inkább A Dal című eurovíziós vetélkedő miatt lehetett hallani. A csapat a Lőjetek fel című számmal indult a köztévé dalversenyében, ahonnan végül távozniuk kellett az elődöntő után, ám még nincs minden veszve, hiszen a héten folyik az akusztikus megmérettetés a neten, és ezen úgy fest, jó esélyük van győzelmet aratni. Aki hozzá segítené szeretni őket ehhez, az vasárnap éjfélig itt megteheti, ám utána feltétlenül térjen vissza hozzánk is, hogy elolvassa, mi mindent mondott nekünk Köteles Leander énekes/basszusgitáros a csapat körüli aktualitásokról.

Ahhoz képest, hogy néhány évvel ezelőtt még búcsúlemezről és búcsúturnéról volt szó, elég rendesen felpörgette a motort minden idők legnagyobb német rockzenekara, a Scorpions. A három klasszikus arc, Klaus Meine, Rudolf Schenker és Matthias Jabs, illetve később igazolt ritmusszekciójuk, James Kottak és Paweł Mąciwoda a szüntelen turnézás közepette februárban új lemezzel jelentkezik: a Return To Forever eredetileg kizárólag a '80-as években fel nem használt ötletekből született dalokat rejtett volna, de a veterán csapatban olyannyira ég a tűz, hogy végül új számokat is írtak ezek mellé. És eközben természetesen a turnézás sem áll le, méghozzá olyannyira nem, hogy már 2016-ra is akadnak lekötött dátumaik. Mivel alkalmunk nyílt egy röpke negyedórás telefonbeszélgetésre Jabs mesterrel, igyekeztünk minden lényeges információt megtudni a zenekar körüli aktualitásokról.

Tízéves lemezínség után tért vissza tavaly a színre a kanadai The Tea Party. A The Ocean At The End album mindent tartalmaz, amit a progos, bluesos, keleties ízekkel átszőtt, igényes rockzenét játszó csapat hívei csak elvárhatnak, és bátran ajánljuk mindenkinek, aki szereti a nem nyilvánvaló, tartalmas és mély muzsikákat – ezt már csak azért is hangsúlyozzuk külön, mert a zenekart errefelé jóformán senki sem ismeri, pedig hazájukban, illetve Ausztráliában hatalmas sztároknak számítanak, méghozzá méltán. Stuart Chatwood basszusgitárossal beszélgettünk a trió visszatéréséről és az új albumról.

Dan Swanö az európai metalszíntér egyik underground kultfigurája, aki számos különböző műfajban alkotott maradandót multihangszeres zeneszerzőként és énekesként, illetve stúdiós szakemberként is. Saját csapatai közül a mai napig a progresszív death metal egyik úttörője, a néhai Edge Of Sanity számít a legismertebbnek, a második helyen azonban bizonyosan a gyökeresen más irányultságú, a progos ízek mellett egyszerre AOR-os és darkos vonalon mozgó Nightingale áll. Sokáig úgy tűnt, hogy a csapat már jobb létre szenderült, Dan azonban tavaly gondolt egyet, és Retribution címmel jelentette meg a projekt új albumát. Erről és egyéb aktualitásokról is beszélgettünk vele egy jót.

December 27-én, szokás szerint hazai pályán, a debreceni Főnix Csarnokban zárja az idei jubileumi évet a Tankcsapda. A koncert pontot tesz majd az idei évet meghatározó negyedszázados jubileumi megemlékezések sorára, és februárban már az új album, az Urai vagyunk a helyzetnek turnéja kezdődik majd meg szerte az országban. Lukács László énekes/basszusgitárossal, Sidlovics Gábor gitárossal és Fejes Tamás dobossal az egyik budapesti bevásárlóközpontban ültünk le megvitatni a csapat aktuális ügyeit.

Falling Home címmel jelent meg a Pain Of Salvation új albuma, amely persze nem feltétlenül új, a szó klasszikus értelmében véve legalábbis biztosan nem: Daniel Gildenlöw és társai ezúttal saját magukat dolgozták fel, méghozzá speciális formában. A zenekar egyébként is nehezen behatárolható stílusú dalai tényleg minden esetben új arcukat mutatják meg ezen a friss anyagon, de mint Danieltől megtudtuk, éppen az volt a cél, hogy ne valami tipikusat készítsenek. A frontembert természetesen az elmúlt időszakra bélyeget nyomó súlyos betegségéről is kérdeztük.

Vörös András énekes, Szentpéteri Zsolt gitáros, Mahboubi Salim basszusgitáros és Szűcs Péter dobos – ismerős nevek? Bizonyára igen, viszont ez a zenekar nem az a zenekar – a Superbutt egykori legismertebb felállása friss formában született újjá, és immáron magyar nyelven, Ørdøg néven adta ki Tíz fekete dal című első nagylemezét november első napjaiban. De miért kellett új név a jól bevált régi helyett, mennyiben folytatás és mennyiben teljesen új a mostani történet, és mi várható a zenekartól a közeljövőben? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Szűcs Peti segítségével.