Csodás teszt
elképesztően jó cikkeket írunk majd ide
Tavaly új fejezetet nyitott a magyar rockzene történelmében a FreshFabrik harmadik, Drive My Hand című lemezével. A súlyos hangzású, igényesen összerakott anyag rendkívül sok pozitív visszajelzést kapott nemcsak a hazai, hanem a külföldi közönség részéről is, mely nagyon sokban segíti a zenekar további munkáját.
Az egy dolog, hogy ismert és kiváló muzsikusok a kedvenc bandáik számait nyomják, sőt, olykor lemezre is feljátsszák. Olyat is látott/hallott már a világ, hogy zenélésben kevésbé jártas szupersztárok, adott esetben pankrátorok ragadnak hangszert vagy mikrofont. Na de a Fozzy!..
A Therion és a Voivod oldalán hazánkba látogató német csapatról bevallom nem sokat tudtam. Meghallgatva "Jade" című legújabb - egyben harmadik - nagylemezüket, egyből a Gathering ugrott be, ami nem csoda, hisz maguk sem titkolják a hasonlóságot.
A Flop zenekar neve számtalan feldolgozásest és még számtalanabb saját koncert után mindenkinek ismerősen csenghet, aki valaha is érdeklődve böngészte a fővárosi rock-klubok programkínálatát. Jómagam is sok alkalommal meggyőződhettem arról, hogy a srácok saját dalaiban és élő teljesítményében megvan az a szükséges plusz, amivel már évek óta kiléptek a nag...
Talán csak a death metal műfaj legnagyobb hívei tudják, hogy a német Fleshcrawl már ötödik albumánál tart. Év elején megjelent hipergyors As Blood Rains From The Sky… lemezük nehéz szülés eredménye volt, tele keserű és kellemetlen élménnyel.
Tavasszal került a boltokba a budapesti Fish! második teljes albuma, ami a hangzatos Csinálj egy lemezt! címet viseli. Kovács Krisztián énekessel és Binges Zsolt basszusgitárossal azért ültünk le, hogy kiderítsük, mit is takar a hardpop elnevezés.
Mint azt a minőségi death metal rajongói jól tudják, Bill Steer a Carcass szerencsétlenül végződött multikiadós próbálkozása után otthagyta a zenekart, majd nyomtalanul felszívódott, és bár hallhattunk pletykákat különböző stoner rock projectjeiről, a visszatérésre mégis öt hosszú évet kellett várnunk.
A kaliforniai Five Finger Death Punch második lemeze, a War Is The Answer a Billboard-lista hetedik helyén nyitott, ami a kétkedőket is meggyőzhette róla, hogy a modern amerikai durvametal-stílusjegyeket refréncentrikus, szólógazdag megközelítésben tálaló csapatra komoly jövő vár az elkövetkezendő időszakban.
A zenekar kisebb-nagyobb szünetekkel 1994 őszétől működik. Tagcsere ez idő alatt egyszer következett be, mikor 1996 őszén az énekesi poszton változás történt. Ezzel kialakult a jelenlegi felállás: Nagy Csaba: ének, Dervaderics Botond: gitár, Szőke János: gitár, Katatics Béla: basszusgitár, Kovács A. Donát: dob. Első demónk még Mucska Attila énekessel 1995...
Azok az énekesek, akik a színpadon véresre üvöltik a torkukat, a magánéletben általában csendes, visszahúzódó és barátságos emberek hírében állnak. Burton C. Bellre is tökéletesen passzol ez a megállapítás: a Fear Factory frontembere kimondottan oldott hangulatban válaszolt minden kérdésre a zenekar második magyarországi koncertje előtt a Szigeten.
Sokat kellett várni az új Fates Warning műre, de megérte. A Fates Warning bátran lépett a megszokottól eltérő ösvényre, és az év egyik csúcsalbumával lepték meg a rajongókat. A zenekarból az énekes-fenomén Ray Alder válaszolt a kérdésekre, méghozzá igencsak lelkesen.
A világhálón keresztül sikerült becserkésznünk Stefan Weinerhall húrbűvészt a Falconer legénységéből, aki kurtán-furcsán ugyan, de azért válaszolgatott kérdéseinkre. Nyilvánvalóan nem a szavak embere. Mindenesetre ím, ennyit sikerült kiszednünk a zárkózott muzsikusból:
Nagyon sok év kitartó munkája után végre úgy tűnik megfelelő mederbe ért a Falanx szekere. Megérdemelt munkájuk gyümölcseként, ez év elején látott napvilágot Életre ítélve címmel legújabb lemezük, melynek kapcsán Zsédel Zsolt dobos állt rendelkezésünkre.
A kecskeméti Faces töretlenül kitart a hagyományos - Megadeth fémjelezte - jófajta metalnal, ami a mai divatorientált világban öngyilkos manővernek tűnik. Pedig zenéjük és zenészeik megérdemelnék a nagyobb figyelmet, mert pl. ilyen ötletes bőgőmunkát ritkán hallani ebben a műfajban.
Februárban fog megjelenni az Exodus új anyaga, a Tempo of the Damned. Ennek kapcsán hívott fel a legendás H-Team egyik tagja Gary Holt. A technika ördöge ugyan kicsit kifogott rajtam, de nagyon jó fej volt az öreg, és így minden probléma ellenére egy kellemes beszélgetés kerekedett ki végül.
Gary Holt, az Exodus alapító gitárosa láthatóan nagyon jó formában van fizikailag, és az esze is úgy vág, mint a borotva, ozzysan hibbant tekintetén és vigyorain azonban még akkor is nyomot hagyott az a végigdrogozott másfél évtized, ha legendás egykori gitártesójával, Rick Hunolttal ellentétben ő már évek óta teljesen tiszta.
Noha manapság erősebbek, mint valaha, az Exodus garantáltan megosztja majd rajongótáborát az október 28-án megjelenő Let There Be Blood lemezzel, ez ugyanis nem egy új dalokat rejtő kiadvány, hanem az überklasszikus 1985-ös debüt, a Bonded By Blood újrafelvett változata.
Kellemes meglepetésként ért az Everon Bridge című lemeze, melyet nyáron kaptam a kezeim közé. A csapatról elég keveset tudtam - talán csak a nevüket - de nem kellett sok idő ahhoz, hogy a szívembe zárjam a zenéjüket.
Ha azt mondom magyar progmetal, elsőre mindenki sóhajt egyet és a „régi szép időkre” gondolva elmélkedik egy sort. Ám egy ideje friss élet pumpálódott a műfajba, melynek egyik jeles képviselője az Everwood, akiket második lemezük megjelenése előtt kerestünk meg néhány kérdéssel.
Mindössze" két órába telt, míg egy rokonszenves szervező megszánt és a cateringből kilopva a svéd banda gitárnokát az orrom elé ültette - de megérte a várakozás. Beszélgetésünk meglehetősen spontán módon folyt, így nem is igazán interjú-hangulatúra sikeredett, mint inkább két olyan ember csevelyére, akik - mióta az eszüket tudják - a metallal kelnek és fe...
Tom Englund és Henrik Danhage a Wigwamos koncert előtti beállást követően csüccsent le elénk pár kérdés erejéig. Miután kellően kicsodálkozták magukat azon, hogy pont Magyarországon bukkannak egy indiános-kovbojos klubra, a lovak közé csaptunk.
A legrosszabbra is felkészültem az Evergrey kapcsán, a zenekar ugyanis bennfentes információk szerint nem volt éppen a legjobb kedvében a Kultiplexben tartott koncert előtt, Tom S. Englund énekes/gitáros/agy és Fredrik Larsson, az interjú elkészítése óta a Hammerfallba visszaigazolt basszusgitáros azonban kifejezetten kedélyesen és laza hangulatban fogadt...
Szeptemberben jelenik meg a Europe nyolcadik stúdióalbuma, a Last Look At Eden, ami már a harmadik lesz a legendás svéd hard rock csapat néhány évvel ezelőtti újjáalakulása óta. John Norum gitárost azért tárcsáztuk fel, hogy meséljen egy kicsit, mi várható a rajongótábort erősen megosztó Start From The Dark és Secret Society lemezek utódjától.
Lengyelországból leginkább a Vader híresült el, de azért ott is mozgolódnak a zenekarok rendesen, ráadásul nem is rosszak. A Metal Mind kiadó egy időben megbombázott minket néhány lengyel csapat cd-jével, azok közül az Enter Chaost kerestük meg kérdéseinkkel. A csapatból Marta, az énekes hölgy válaszolt.
Interjú Jari Mäenpää-val, az Ensiferum frontemberével.
Vannak akik az első lemezzel felfedezték maguknak az Engine-t, vannak akik csak a másodikkal. Én már az elsőnek behódoltam, így természetesen érdeklődve vártam merre lép tovább a kettes lemezzel a zenekar. Súlyosodtak, komorodtak. Persze ismét elvarázsoltak.
Ha valaki égető hiányát érezte a darkos/gótikus zenekaroknak, íme egy viszonylag új csapat - legalábbis szélesebb rétegeknek új -, akik egy haldokló világról írtak néhány dalt, és azt szépen meg is jelentették a Silverdust Recordsnál.
Még nincs regisztrációd?
Regisztrálj most!