2015. június 02
A metal világának is megvannak a maga nagy rejtélyei. Az egyik legnagyobb, legalábbis számomra, hogy a doom metal dallamosabb válfaja miért nem találta meg az utat a műfajon belüli szélesebb közönségsikerhez, elvégre hörgős verziója (nevezzük akár death/doomnak) a mai napig töretlen népszerűségnek örvend. Mégis, a Candlemassen kívül igazából egy banda sem lett „híres" erről a vonalról, és még ők is inkább csak kultcsászároknak tekinthetők. Pedig erre a stílusra abszolút jellemző a fogósság, a közérthetőség, és külsőségeiben is van, ami vonzó lehet az egyszeri rocker számára. De ugyanez a diskurzus sokszor lement már a thrash és a power metal összefüggésében is, és mára mindenki belenyugodott, hogy a kutya nem ismeri az olyan kiváló, jobb sorsra érdemes bandákat, mint a Memory Garden, a Solitude Aeturnus, a Krux vagy a While Heaven Wept, és akkor még nem is említettük a Trouble-t. Nyilván nincs ezzel semmi gond, de tudomásul kell venni, hogy bármennyire is szeret a metalos közösség rejtett értékek letéteményeseinek szerepében tetszelegni, közben ugyanolyan marketingvezérelt fogyasztói réteg, mint az általa mélyen lenézett mainstream közönség.
Bővebben …