A dombóvári Blokád zenekar év elején rögzítette a cikkem tárgyát képző 20 perces anyagot. A fényképpapíros, szemrevaló borítóval bíró cd-t átadó Németh Tomi (a csapat dobosa) elmondása szerint főleg a nyári fesztiválokra való jelentkezés miatt készült a felvétel, de miután meghallgattam, egyértelmű volt, hogy írjak róla, hisz jól kitalált, korrekt produkcióról van szó.
Svédországból érkezett a Blackshift cd-je, mely formáció 2003-ban alakult, és a Bay Area thrash mellett kötelezték el magukat egy életre. Még hangzásilag is tiszta nyolcvanas évekbeli soundot kreáltak a gitároknak.
Fiatal zenekar, akikről eddig csak olvastam (egyébként meg magamban folyton összekeverem őket a Black Feverrel), és be kell vallani a legtöbb demó-, illetve koncertismertető nem volt éppen a leghízelgőbb a csapatra nézve. De ne ítélkezzünk előre.
Második demójával jelentkezett a gótikus/doomos zenét játszó Black Fever, akik a második CD válogatásunkon is szerepeltek már. Ha ismered azt a dalt és nem igazán tetszett, elmondhatom, hogy nótaírás terén fejlődtek azóta, és az énekes hölgy (Borbás Judit) is kifejezőbben énekel.
Békéscsabáról származik a Billog, 2002. nyara óta léteznek, tehát igen fiatal formáció, bár voltak korábbi zenekarai a tagoknak. Énekest nem találtak, ezért mindhárom zenekartag (Zahorán Csaba - basszusgitár/ének, Czeglédi "Cega" Sándor - gitár, Laczkó Tamás - dob/vokál, igen, a dobos is kiabál) kiveszi a részét a munkából a vokáltémákat illetően. Üvöltöznek, nem énekelnek.
A Beneth 1999-ben alakult, jó néhány tagcserén átestek azóta, ez az első terjesztett demójuk, az igazi elsőt saját önkritikájuk miatt nem terjesztették egyáltalán. Dicséretes hozzáállás! A mostani demót 2003. áprilisában vették fel a Fido Stúdióban, tehát már egy éve, azóta nyilván fejlődtek minden téren.
Macikaja, tök aranyos zenekarnév, mondjuk az egyik gitárost Medve Tamásnak hívják, szóval valószínűleg innen ered az elnevezés. A csapat cirka 4-5 éve nyomul (szokásos tagcserékkel, blabla), jelen demójuk 2001 novemberében készült.
A Barrow 2007-ben alakult, a dobos Szegő Márton és az énekes/gitáros Tóth Balázs hozták létre, bőgőst azonban meglehetősen sokáig kerestek, így végül csak tavaly februárban sikerült felvenniük bemutatkozó anyagukat, a hét számot tartalmazó Nincsenek már érzéseket.
Indie-rock. Felteszem itthon kevés embernek mond valamit ez a megjelölés, illetve azok az emberek nem biztos, hogy Shock!-ot olvasnak. A Bankruptra először akkor lettem figyelmes, mikor egy régi Melody Makerben teljesen véletlenül rábukkantam a demókritikájukra.
2000-ben indult a zenekar története, akkor még más névvel és punk'n roll zenével. 2002. januárja óta létezik a Backward - bogozom ki a zenekari biográfiából, ami bár viccesnek vicces, de tipikus példája annak, hogy miképp nem szabad megírni egy zenekari biót.
A Baby Bone nem adja fel, annak ellenére, hogy igazán átütő sikert eddig nem bírtak elérni, az évek óta mindenhol megjelenő pozitív kritikák ellenére. Ki érti ezt?..
Sok album nem dicsekedhet olyan borítóval, mint amilyen a nyíregyházi Autumn Twilight bemutatkozó demójához jár. Fiatal a zenekar, '99-ben alakultak, a jelenlegi dobos 2000 tavaszán csatlakozott a zenekarhoz, majd fel is rántottak egy demót a próbateremben, ami egyáltalán nem szól rosszul.
Szlovákiai magyar zenekar, mely a kiválóan sikerült Prognosticon után új demóval jelentkezett tavaly. Tulajdonképpen a No Man's Island zeneileg és szövegileg a csapat frontemberének - Ollé Tibornak - a munkája, ami rendkívül figyelemreméltó teljesítmény, mert kiváló lett a minőség. Annak ellenére, hogy a dobost a stúdióban processzoros kollégája helyettesítette.
2002-es 3 számos promó a finnországi Astraytől. Black metalt játszanak, az erőteljes, viszonylag gyors, fogós, atmoszférikus, dallamos fajtából. Na, ellőttem az összes jelzőt, amit elsőre lehetett. Az első dalban a vészterhes károgás mellett dallamos énektémákat is hallhatunk, bár lenne még mit javítani a dolgon, de maga a dallam ötletes, fülbemászó.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az Art Of Dethronement zenéjét először egy koncerten ismerhettem meg, így már a demókritika előtt tudtam, mire képes a zenekar valójában.
Hűha. Annak idején a System Of A Down megjelenésével elszabadult valami a zeneiparban. Ők ugyanis valami olyan szintű őrületet hoztak a megfáradni látszó metalba, ami már tényleg annyira extrém és furcsa volt, hogy viharként hódította meg a rajongók millióit.
Az Argó zenekar anno még Oops! néven indult, amíg az a bizonyos egynyári lánytársulat be nem futott, így a fiúknak (és az egy szem lánynak) új nevet kellett találnia.
Az Arc öntevékeny csoport annyira kretén szövegvilággal van felszerelve, hogy néha már nekem is fáj. Pedig hajdanán az A.E. Bizottság jól megedzett, de úgy látszik a XX. század végén ismét sikerül egy fiatal debreceni csapat révén "katartikus megtisztulásélményt" átélnem.
Nem is tudom már hányadik anyagánál tart a debreceni Arc Öntevékeny Csoport, de szerintem nem is ez a lényeg. Ezúttal sem komolyodtak meg a srácok, dalaikban szokás szerint a kegyetlen élcelődő humor és a valóság gegjeinek megzenésített baromságai kaptak hangsúlyt.
Érdekes, de míg a legtöbben a magyar metal színteret a tradicionális fémet játszó együttesekkel azonosítják – Pokolgép, Ossian, Rotor stb. -, addig meglátásom szerint hazánk igazán értékelhető underground zenei stílusirányzatát egyre inkább az extrém metal jelenti.
Ha nem tudnám, hogy ez ugyanaz a zenekar, mint az Új világ demónál, nem hinném el. Ami ott még Machine Heades nyomulás volt, az itt már egy érettebb, zeneibb, minden tekintetben önállóbb alkotás, mondhatni kifejezetten nem Machine Heades.
13. oldal / 14
