Gőzöm sincs, mit keres ez a cd a demók között. Ja, hogy mert ez demó. Pedig... Rengeteg gyengébb zene jelenik meg manapság lemezként, és akkor itt van ez a Middlewave, akiről eddig egy hangot nem lehetett hallani - legalábbis én még nem hallottam - és letesz az asztalra egy ilyen kis kerek valamit, melynek kereksége nem a cd formájára utal.
Ezen válogatáskazit a Mare Tenebrarum fanzine gárdája válogatta össze az általuk tehetségesnek tartott csapatok demóiról, főleg a doom/death/gothic/black metalból. A hangzás sajnos elég gyenge a másolás miatt - gyári amúgy a kazi - és néha elég nehéz volt kivenni a dalokat a töméntelen magas hang miatt. Na de lássuk.
A cím hallatán kapásból valami joint-reklám jutott eszembe: "a zöld nem az ellenséged", hehe...
Egyébként hagynak ám teret a fiúk a képzelgésnek és a találgatásnak, hiszen a cd borítójában a dalcímeken és a tagok becenevein kívül nincs túl sok infó.
Hogy csak simán Mangod, vagy Mangod Inc., a formáció neve, azt tán néha még a zenekar sem tudja talán eldönteni, én meg pláne, mindenesetre itt zörög az egykori CDT másik fele (illetve nagyobbik fele), akiket árgus szemekkel lesett sok rajongó: a Cadaveres tribal metalja után vajon ők merre lépnek tovább.
Van, aki nem aprózza el a demókészítést, és rögtön Joey Verát (Anthrax, Fates Warning, Armored Saint bgitáros) kéri fel arra, hogy keverje meg a demóját.
A Maladaptive thrash alapú zenéje a groove-os témák mellett igen dallamos énekrészeket is rejt (bár ez csak a második dalban derül ki, addig tipikus thrashes félig üvöltős-félig dallamos vokált hallhatunk).
Ha egy demóhoz mindössze egy üres lapra sebtiben felfirkált honlapcím érkezik kíséretként, az ember valahogy nem szívesen fog hozzá, hogy értékelje. Mert, bár nem szép dolog az előítélet, de ha a csapat a promócióhoz ilyen hihetetlenül „igényesen" viszonyul, akkor elvben a zenétől sem várható sok.
Három dalt tartalmazó cd, csak simán promóciós, bemutatkozó céllal. Vaskos svéd death/thrash, a hangzásért az Abyss Stúdió felelt, ami hallatszik is, sajnos a gitárszólók kicsit hátra lettek keverve, kár értük, elvesznek a riffelés közepette. A vokalista hörgése elég átlag alatti, olyan semmilyen.
Egyszerű, de igényes körítéssel érkezett a Living Fields demója Chicago-ból. A csapat elég eklektikus zenét próbál játszani, amelyben egyaránt felfedezhetők doom, thrash és epikus metal elemek, meg szerintem némi black is, mindezt szocio-politikus szövegekkel körítik, ami azért meglepő ebben a stílusban.
A semmiből bukkant elő a Libra, első demóval, ez nem meglepő. A demóhoz mellékelt levélben minden kiderül a csapatról, ritka az ilyen értelmes megfogalmazású és minden lényeges infót tartalmazó melléklet, így könnyű dolgom volt, csak a zenét kellett figyelnem, a többit kijegyzetelhetem a levélből.
A Landmine - a mostanában bemutatott X-hez hasonlóan egy gitáros szólódemója. Ez esetben a Dream és LTE feldolgozásokat játszó Universe gitárosáról, Gyenes Attiláról van szó.
7. oldal / 14
