Idén januárban vett fel két új dalt a Phaidon, hallhatóan besúlyosodtak és elcsenték Budai Péter (Aebsence) jól bevált "hajnanaj"-át is (de csak picit, épphogy érintőlegesen).
Az Élénkség avagy Hetykeség (kinek hogy tetszik - érdekes név egy metal zenekarnak, annyi szent...) legutóbbi felvételét a Crystal Ball sleppjéhez tartozó srácok egyike nyomta a kezembe az E-ben a buli előtt. Ő volt maga Tom, a szintén svájci Pertness gitárosa.
A francia, bordeaux-i csapat olyan demót küldött nekünk, amely hangzásában, zenei színvonalában a magyar lemezeket is kenterbe csapkodja. A zene progresszív rock, amúgy Spock's Beard módra (legalábbis ez ugrik be leginkább őket hallgatva), de a legjobban azon hökkentem meg, hogy az otthon, számítógépek segítségével rögzített felvétel milyen szépen, tisztán szólal meg.
Nem túl szerencsés címet választott demójának az Opus Altera, hiszen az Entropia eléggé kötődik egy bizonyos zenekarhoz és az ember óhatatlanul skatulyáz. Bár lehet direkt a névválasztás, hiszen ők is prog zenét játszanak.
2002-ben alakultak, tavaly sikerült az első demójukat felvenni, amelyen elég sok, hét dal található.
Ez a csapat alighanem azért jött létre, mert megtetszett nekik, amit a Nightwish annak idején kitalált. Úgy vélhették, ilyesmire ők is képesek lesznek - ha másként nem, hát valamiféle kópia-szinten.
Tavaly év elején, a korábban egy énekeslánnyal a mikrofon mögött tevékenykedő Wake Up! zenekar romjain alakult az October, melyben a dalnoki posztot az Árnyak egykori frontembere, Molnár Robi tölti be.
2005-ben felvett nótákat tartalmaz az Obstruction konkrétan mini cd-je, szám szerint kettőt. Az apropó az énekesváltás volt, Oross Kornél helyére Izbéki Bálint került. Illetve ez a két dal a csapat 2005-ös albumán (vagy EP?) már szerepelt, csak a korábbi énekessel.
Régebbi elmaradásomat igyekszem most bepótolni azzal, hogy erről az anyagról írok. Még tavasszal kaptam a CD-t az akkor még Newborn tag Ádámtól, aki ebben a bécsi illetőségű csapatban is dobol.
Kissé idegesítő, hogy totál ugyanazt a címet választotta anyagának a "Zajgép", mint amit a norvég Liv Kristine (Theatre Of Tragedy) szólólemeze is visel... Sajna van még 1-2 negatívum, a legszembetűnőbb a hibás angol nyelv.
'98 januárjában rögzítették Szlovákiában a balassagyarmati No Future tagja 5. demójukat, mely 4 friss és 4 régebbi dalt tartalmaz. A hangzás kiváló, mindent tisztán, arányosan lehet hallani.
Hoppá! Erre nem számítottam. Egy pőre írott CD-n érkezett a demó, rövid biográfia melléklettel a borítóban, szóval abszolút "előítéletek" nélkül ülhettem le meghallgatni. És ledöbbentem. Olyan ízes, remekül megírt dallamos rockzenét játszik az a 4 srác és egy lány (!), ráadásul szemtelenül fiatalon, ami fehér hollónak számít itthon manapság.
Három dalt, plusz egy enyhén szólva "kísérleti" intrót tartalmaz a New Fight zenekartól. Elég fura a hangzás, klattyog, mintha vmi szar minőségű mp3-ból lett volna audio kódolva.
Szaporodnak a "never"-rel kezdődő zenekarnevek, jelen csapat sohaerdő vagy mi, a lényeg, hogy '96-ban alakultak, utána három évig talán csak beszélgetni jöttek össze, mert az igazi munka csak két éve kezdődött, melynek eredménye jelen 3 számos demó is.
Metal és progresszív elemekből felépülő zenét játszik a Sohaerdő (pontosabban, szó szerint Sohafa). Az első ami feltűnt, hogy az új énekes, Koncz Balázs mérföldekkel jobb, mint elődje.
Igényes kiállítású két számos demó cd-t kaptam a neverLAND zenekartól, akikre már régóta kíváncsi voltam.
Nem, ez nem metal. Van gitár persze, riffek is, de alapvetően elektronikus a zene, a dob sem élő pl. (érdekes módon illik is ez így, ebben a formában az egészbe) meg rengeteg az apró puttyogás, effekt, meg vezérmotívum is ami szintiről jön.
Igazi nekro-szoba hangzású demóval örvendeztetett meg a Nergal, jobban mondva szoba helyett próbateremben pár késő esti óra alatt sikerült rögzíteniük hat dalt, melyből négyet választottak ki erre a demóra.
Amint látjátok, a felvétel '97-es keltezésű, de '98 végén kaptam, ezért aktuális még (gondolom én). Ismét egy olasz csapat, 4 tagú. Okkult beütésű szintis intro vezet be minket a Neophyte birodalmába, amit black/death metalnak hívnak. A hangzás nekem speciel nem tetszik, főleg a dob "dögtelensége" zavar, eléggé "piszkafa" hangon szól. A zene meglehetősen sablonos, már sokszor hallott megoldások elegye. Valahogy lapos az egész, nem ragad el.
A gyorsaság kedvelői számára azonban pozitívum, hogy egy-egy számon belül többször kapcsolnak villámgyors tempóra. Tudnak zenélni a srácok, ez nem vitás, csak hiányzik a változatosság és az egyedi hangulat. Meg úgy általában a hangulat. Csupán az intrók sugároznak egy kis különlegességet. A szövegek se "szerencsések", és elég monoton módon hörgi el őket vokalista barátunk.
6. oldal / 14
