Ez a zenekar nyilvánvalóan csak viccből létezik. Már a nevük sem engedett sok jóra következtetni, aztán ha vetünk egy pillantást a borítóra, megbizonyosodhatunk, hogy ez bizony retro a javából - oldalvást apró kis halálfejekkel, kedves díszítés gyanánt.
Amerikából, San Francisco-ból érkezett ez az öt számos cd, példásan igényes körítéssel, bár minden zenekar ilyen lényegre törő és gusztusos promocsomagot küldene.
Egy vadiúj dal, némileg változott felállással. Annak idején az Oneiromancy című demót sokat hallgattam és bevallom ma is előveszem olykor-olykor. Tehetséges brigád voltak, nagyon sajnáltam, hogy szétmentek.
Jó régóta csücsül nálam ez a felvétel, igazából nem is azért, mert írni kellett volna róla, hanem egész egyszerűen azért, mert tetszett, kedveltem a gitáros srác zenéit. Ilyen-olyan néven felbukkantak a munkái már a demókritikáink között, de mindig másféle zenét csinált, mint ahogy most is.
Idén januárban vett fel két új dalt a Phaidon, hallhatóan besúlyosodtak és elcsenték Budai Péter (Aebsence) jól bevált "hajnanaj"-át is (de csak picit, épphogy érintőlegesen).
Az Élénkség avagy Hetykeség (kinek hogy tetszik - érdekes név egy metal zenekarnak, annyi szent...) legutóbbi felvételét a Crystal Ball sleppjéhez tartozó srácok egyike nyomta a kezembe az E-ben a buli előtt. Ő volt maga Tom, a szintén svájci Pertness gitárosa.
A francia, bordeaux-i csapat olyan demót küldött nekünk, amely hangzásában, zenei színvonalában a magyar lemezeket is kenterbe csapkodja. A zene progresszív rock, amúgy Spock's Beard módra (legalábbis ez ugrik be leginkább őket hallgatva), de a legjobban azon hökkentem meg, hogy az otthon, számítógépek segítségével rögzített felvétel milyen szépen, tisztán szólal meg.
Nem túl szerencsés címet választott demójának az Opus Altera, hiszen az Entropia eléggé kötődik egy bizonyos zenekarhoz és az ember óhatatlanul skatulyáz. Bár lehet direkt a névválasztás, hiszen ők is prog zenét játszanak.
2002-ben alakultak, tavaly sikerült az első demójukat felvenni, amelyen elég sok, hét dal található.
Ez a csapat alighanem azért jött létre, mert megtetszett nekik, amit a Nightwish annak idején kitalált. Úgy vélhették, ilyesmire ők is képesek lesznek - ha másként nem, hát valamiféle kópia-szinten.
Tavaly év elején, a korábban egy énekeslánnyal a mikrofon mögött tevékenykedő Wake Up! zenekar romjain alakult az October, melyben a dalnoki posztot az Árnyak egykori frontembere, Molnár Robi tölti be.
2005-ben felvett nótákat tartalmaz az Obstruction konkrétan mini cd-je, szám szerint kettőt. Az apropó az énekesváltás volt, Oross Kornél helyére Izbéki Bálint került. Illetve ez a két dal a csapat 2005-ös albumán (vagy EP?) már szerepelt, csak a korábbi énekessel.
Régebbi elmaradásomat igyekszem most bepótolni azzal, hogy erről az anyagról írok. Még tavasszal kaptam a CD-t az akkor még Newborn tag Ádámtól, aki ebben a bécsi illetőségű csapatban is dobol.
Kissé idegesítő, hogy totál ugyanazt a címet választotta anyagának a "Zajgép", mint amit a norvég Liv Kristine (Theatre Of Tragedy) szólólemeze is visel... Sajna van még 1-2 negatívum, a legszembetűnőbb a hibás angol nyelv.
'98 januárjában rögzítették Szlovákiában a balassagyarmati No Future tagja 5. demójukat, mely 4 friss és 4 régebbi dalt tartalmaz. A hangzás kiváló, mindent tisztán, arányosan lehet hallani.
Hoppá! Erre nem számítottam. Egy pőre írott CD-n érkezett a demó, rövid biográfia melléklettel a borítóban, szóval abszolút "előítéletek" nélkül ülhettem le meghallgatni. És ledöbbentem. Olyan ízes, remekül megírt dallamos rockzenét játszik az a 4 srác és egy lány (!), ráadásul szemtelenül fiatalon, ami fehér hollónak számít itthon manapság.
Három dalt, plusz egy enyhén szólva "kísérleti" intrót tartalmaz a New Fight zenekartól. Elég fura a hangzás, klattyog, mintha vmi szar minőségű mp3-ból lett volna audio kódolva.
Szaporodnak a "never"-rel kezdődő zenekarnevek, jelen csapat sohaerdő vagy mi, a lényeg, hogy '96-ban alakultak, utána három évig talán csak beszélgetni jöttek össze, mert az igazi munka csak két éve kezdődött, melynek eredménye jelen 3 számos demó is.
Metal és progresszív elemekből felépülő zenét játszik a Sohaerdő (pontosabban, szó szerint Sohafa). Az első ami feltűnt, hogy az új énekes, Koncz Balázs mérföldekkel jobb, mint elődje.
5. oldal / 14
