Büntető demócím. Mármint lepötyögni a billentyűzeten. Viszont a zene! Egy 20-as átlagéletkorral büszkélkedhető csapat olyan profi demóval örendeztetett meg, hogy idei kedvenc demómmá avanzsálódtak.
A tévedések elkerülése végett, ez még csak demóelőzetes, mert a felvétel minősége és a kidolgozottság még hagy maga után kívánnivalót, ugyanis pár hónap együtt zenélés után próbafelvételek nélkül, csak úgy élőben felnyomták a nótákat, így rengeteg pontatlanság hallható a dalokban, és a hangzás minősége is gyenge.
"Engedj utamra, gyilkos futamra!"-lehetne akár az egész anyag mottója is a Gyilkos futam című dal refrénje. Ezek a fiúk aztán nem vesztegetik az időt! Minden különösebb felvezetés nélkül fénysebességre kapcsolnak, és gondolatban visszarepítenek egészen a 80-as és 90-es évek fordulójáig, amikor a thrash metal uralma már kiteljesedett és olyan csapatok nyomultak tiszta erőből a hazai színtéren, mint az Undertaking, a Barbed Wire, a klasszikus demók egész sorát megalkotó Bedlam vagy éppen az első albumainak idejét élő Moby Dick. Először pont az Ugass kutya! illetve a Kegyetlen évek intenzív, nyaktörő tempókkal és váltásokkal teli számai jutottak eszembe a CD hallgatása közben.
A Megtorlás témáira még Smiciék Bűz van nótájának egyes sorait is gond nélkül rá lehet üvölteni... A gyűlöletteljes, vértől fröcsögő szövegeket tipikusnak nevezném. A nyers, bárdolatlan modorú megfogalmazás egy-két gyermetegebb sortól eltekintve nem gázos, ellenben az ének borzasztóan színtelen és erőltetett. A legkínosabb pillanatokat alighanem az Oldódik a méreg hozza, amikor a versszakok alatt mintha valami mondókát skandálna a szegény srác. (Igaz, thrash vokalista legyen a talpán, aki ilyen sebesség mellett is rendesen artikulálva és kellő gördülékenységgel vezeti elő a hosszú, tömény sorokat, pláne magyar nyelven!)
Tudja azonban mindezt a csapat is, mert cserére készül ezen a poszton a továbblépés érdekében. A sebességközpontú durvulás híveinek érdemes figyelni, mert könnyen lehet, hogy a következő demó már nagyot fog szakítani, addig viszont ez az öt tételes, bő negyedórás, Weisz "Kicsi" Laci hangmérnöki segédletével készült thrash villámtámadás is megteszi. Ha jól sejtem, Wackenben ott zúznak majd a Retorzio tagjai is az újjáalakult Dark Angel koncertjén (Náray "Hóhér" Gergely gitáros/dalszerző/szövegíró egészen biztosan)...
Infóban, kiállításban korrekt demócédét küldött a Replugged zenekar. Az audio felvételek mellett fent van a csapat honlapja (a régi és új változat is), fotókkal és mp3-ban is az összes dal. Mondjuk az oldal egy része még fejlesztés alatt áll, de legalább nem kellett vadászni a biográfiára, helyben van minden.
Új demó, ismét a teljes honlappal, mindenféle földi jóval, még az előző demó is itt van mp3-ban, sőt, ennek a karaoke verziója is. Lehet rá énekelni jól. A demó felvételének helyét és időpontját azonban sehol sem találtam. De lényegesen jobban szól, mint az előző.
Ez a kétszámos demó – hogy a nevüket miért az Ölők halhatatlan klasszikusáról vették, az rejtély, mert nem thrashben utaznak. Hogy Arayáékhoz viszonyítsuk őket, az meg egyenesen isten(?)káromlás.
A Ramessesről nem mondható el, hogy túlságosan régóta léteznének, legalábbis ezzel a névvel és tagsággal nem. 2003 februárjában alakultak, némely Electric Wizard tagokból, akik azért híresek voltak nehezen emészthető zenéjükről.
Irgalmatlanul sikerült elkevernem a RAF II cd-jét (igaz, nem 2003, hanem csupán idén január óta, azért az is tetemes), igaz a slim tokos, borító és számcímek nélküli cd sem segített abban, hogy könnyen rátaláljak és érdeklődve hallgassam meg mit is rejt a korong.
Néha érkeznek zenei elhajlások hozzánk, mármint olyan cd-k, amelyekkel alapjában véve kevéssé tudunk mit kezdeni, mivel nem igazán hallgatunk például alternatív zenéket. A bátor zenekarok mégis elküldik a demójukat, mint ahogy tette ezt a különös nevű Rado Denise.
A kaposvári Punk-tum kazettájára tényleg találó a punk rock kifejezés, lévén zenéjük a brutálisabb punk együttesek nyomdokain halad, gyors, durva, amire Scheer Viktor hangmérnök (Ektomorf, S.N.O.T.) még rápakolt egy jó adag súlyos hangzást.
Ez a zenekar nyilvánvalóan csak viccből létezik. Már a nevük sem engedett sok jóra következtetni, aztán ha vetünk egy pillantást a borítóra, megbizonyosodhatunk, hogy ez bizony retro a javából - oldalvást apró kis halálfejekkel, kedves díszítés gyanánt.
Amerikából, San Francisco-ból érkezett ez az öt számos cd, példásan igényes körítéssel, bár minden zenekar ilyen lényegre törő és gusztusos promocsomagot küldene.
Egy vadiúj dal, némileg változott felállással. Annak idején az Oneiromancy című demót sokat hallgattam és bevallom ma is előveszem olykor-olykor. Tehetséges brigád voltak, nagyon sajnáltam, hogy szétmentek.
Jó régóta csücsül nálam ez a felvétel, igazából nem is azért, mert írni kellett volna róla, hanem egész egyszerűen azért, mert tetszett, kedveltem a gitáros srác zenéit. Ilyen-olyan néven felbukkantak a munkái már a demókritikáink között, de mindig másféle zenét csinált, mint ahogy most is.
Idén januárban vett fel két új dalt a Phaidon, hallhatóan besúlyosodtak és elcsenték Budai Péter (Aebsence) jól bevált "hajnanaj"-át is (de csak picit, épphogy érintőlegesen).
Az Élénkség avagy Hetykeség (kinek hogy tetszik - érdekes név egy metal zenekarnak, annyi szent...) legutóbbi felvételét a Crystal Ball sleppjéhez tartozó srácok egyike nyomta a kezembe az E-ben a buli előtt. Ő volt maga Tom, a szintén svájci Pertness gitárosa.
A francia, bordeaux-i csapat olyan demót küldött nekünk, amely hangzásában, zenei színvonalában a magyar lemezeket is kenterbe csapkodja. A zene progresszív rock, amúgy Spock's Beard módra (legalábbis ez ugrik be leginkább őket hallgatva), de a legjobban azon hökkentem meg, hogy az otthon, számítógépek segítségével rögzített felvétel milyen szépen, tisztán szólal meg.
5. oldal / 14
