2014. október 13
Szürke és kietlen ipari terület közepén állunk, körülöttünk acélmonstrumok, fémszerkezetek, kerekek, láncok, sátáni masinák. Minden fekete és élettelen, por és olajszag száll ránk a levegőből, lerakódva bőrünk alá, miközben a gépek zúgva-surrogva-kattogva végzik véget nem érő, fáradhatatlan munkájukat. Két szikár alak tűnik fel a horizonton, és szépen lassan belekezd dalába, fémkampóként vájva húsunkba minden egyes hangot. Régóta vártak már erre, régóta vártunk már erre, és most, tizenhárom év után újra itt van a Godflesh! És ezzel kábé minden fontos dolgot elmondtam, a többi csak körítés, ha valaha szeretted őket, kizárt, hogy undorodva hajítsd félre az A World Lit Only By Fire-t, de ha korábban nem talált el ez a lélekkínzó zajmonstrum, most sem fog. Minimalista, keserű, hideg és taszító mivolta ellenére is szép lassan bensődbe férkőző, és ott rákos sejtként burjánzó muzsikájukban tényleg semmi szépség nincsen, viszont nem is ez volt a cél, és talán éppen ezért van az, hogy nagyon nehéz a hatása alól kivonni magad.
Bővebben …