2019. április 25
A berettyóújfalui Tridentet akkor és úgy ismertem meg, amikor és ahogyan a legtöbben: néhány demó után felkerültek a Metal Hammer 1994-es válogatására, az egyes rajtszámú Demonstrációra. Mi az hogy felkerültek, egyenesen ők nyitották azt Megöl a hideg című dalukkal, én pedig egy csapásra elkönyveltem őket egy újabb nagy reménységnek, valami olyannak, akik ugyanúgy újat és a fősodortól különbözőt akarnak csinálni, mint például a Necropsia, a Nyers vagy éppen a Warpigs, amelyek amúgy mind-mind ugyanezen a válogatáson való szerepléssel tették le először a névjegyüket. A Trident választott stílusa – akkor már és akkor még – leginkább egyfajta grunge hangulattal is játszó modern metal volt, egészen odáig, amíg meg nem jelent az Újabb technológiák (1996-ban járunk), ami már egy teljesen más világot vetített előre: az akkoriban éppen trióvá fogyott és fazonilag is jelentősen átalakult banda – korát jócskán megelőzve – ipari metallal próbálkozott, csak aztán belelógott a kezük a Nagy Magyar Bilibe. Szűkös anyagi lehetőségeik nem igazán tették ugyanis lehetővé, hogy mindent megvalósítsanak abból, amit és ahogy kitaláltak, így aztán a következő év végére nem láttak más kiutat, mint feloszlatni magukat. Kár volt.
Bővebben …