Jó nagy csattanással ugrott fel a szemöldököm a homlokomra, amikor először szembesültem a Lex Legion legénységének összeállításával és megalakulásuk beharangozójával. Első gondolatom valami olyasmi volt, hogy ha az egykori és jelenlegi King Diamond-muzsikusok, valamint a Pagan's Mind frontembere alkotási célzattal összeröffen, nem létezik, hogy abból valami rossz fog kisülni, hisz ezek az arcok kis túlzással még a v…
Jó nagy csattanással ugrott fel a szemöldököm a homlokomra, amikor először szembesültem a Lex Legion legénységének összeállításával és megalakulásuk beharangozójával. Első gondolatom valami olyasmi volt, hogy ha az egykori és jelenlegi King Diamond-muzsikusok, valamint a Pagan's Mind frontembere alkotási célzattal összeröffen, nem létezik, hogy abból vala...
In a new interview with Donny Fandango of the St. Louis radio station 105.7 The Point, SHINEDOWN singer Brent Smith and guitarist Zach Myers addressed the fact that the band's upcoming album, "Ei8ht", contains 18 songs, which is almost enough for a double LP. Brent said (as transcribed by BLABBERMOUTH.NET): "I think overall, the idea was that we just kept...
Természetesen eleve lehetetlen a kontextusa nélkül elemezgetni az At The Gates új albumát, így akkor sem kísérleteznék ilyesmivel, ha amúgy a híve lennék ennek a megközelítésnek. (Mint ahogy nem vagyok.) Tomas „Tompa" Lindberg tragikus halála, a göteborgi színtér vezéralakjának végtelenül szomorú búcsúja kétségtelenül ad egyfajta pluszt töltést a The Ghos...
Amikor az anyagdömping végtelen hömpölyét felkavarva, vakon, találomra belemarkolok a zavarosba, titkon remélem, hogy fogok is valamit, nem csak markolok. Az efféle zavarosban halászás eredményeként akadt horogra múlt nyáron a nagyszerű Iotunn Kinshipje, és most az Északkelet-Franciaországból (Grand Est) származó, négytagú Toward The Throne is. A Mindnigh...
Ha azt mondom, hogy négy szám 50 percben és black metalt hallunk rajta, az elég jól behatárolja, hogy miről is van szó, de aztán jön a meglepetés és mégsem. Tény, hogy ez nem (sem) egy slágeres, ugyanakkor meglepően közérthető dalcsokor. Akkor meg főleg az, ha azt is hozzáteszem, hogy jelentős adag disszonancia és szimfonikus kíséret is akad itt. Sőt, a s...
Huszonhét év elteltével jött kábé a semmiből egy új Linda Perry-szólóalbum, de még ha a kérészéletű Deep Dark Robot formációt is ide számoljuk (ahol szintén ő volt a kreatív erő), akkor is jó tizenöt év telt el a 4 Non Blondes egykori énekesnőjének legutóbbi lemeze óta. Valahol már elengedtem, hogy ilyesmivel még előállhat, a másoknak, többek közt Pinknek...
Borzasztó elégedetlen vagyok az európai power metal jelenkori felhozatalával. A szerencsére húsz-harminc évvel ezelőtti fényükben tündöklő – és komoly tömegeknek játszó – régi nagyok nélkül baj lenne. A Helloween, a Blind Guardian, a Stratovarius (vagy amilyen egy újjáalakuló Rhapsody lenne) után azonban egyszerűen nincs minőségi utánpótlás. Mennyiségi pe...
Az utóbbi időben ismét sokat pörögnek nálam a jobb híján prog-powernek nevezhető kultmetál-anyagok, régebbiek és újabbak egyaránt. Hogy mást ne mondjak, eleve csak nemrég fedeztem fel, hogy a Fatal Operának volt (posztumusz) lemeze 2022-ben is, hozzájuk a nálunk olvasható Chris Poland-hírek nyomán jutottam el ismét. Tőle aztán megtaláltam a Damn The Machi...
Nyolc év alatt lett teljes a Carpenter Brut konceptuális lemeztrilógiája. Érdekes megoldás, hogy Franck Hueso egyszemélyes, de élőben fullos zenekarként működő formációja pont a zárófelvonásra érkezett vissza a kályhához: a synthwave-vonal egyik abszolút csúcsalkotásának tekinthető Leather Teeth és a még inkább bemetálosodott Leather Terror után egy tiszt...
Már első, Excerpts From A Future Past című lemezével utamba sodorta a véletlen 2017-ben a svéd Hällast, de nem győzött meg maradéktalanul, bár a zenei alap kifogástalan volt. A nazális, furcsa éneket az első pár alkalommal szoknom kellett, de a bemutatott zenei anyag annyira szimpatikus volt, hogy tudtam: előbb-utóbb be fog ütni ez a szokatlan vokálozás i...
Hullámzó intenzitással szokásom turkálni az underground feneketlen bugyraiban, így általában vakszerencse kell ahhoz, hogy valami jó kis zenére bukkanjak, az egyre finnyásabb ízlésemet kiszolgálandó. A 2018-as alapítású, chicagói Misfire még tavaly májusban jelentkezett rettenetes borítóba csomagolt második lemezével , de majd' egy év múltán én is ezzel a...
Valami van odaát a levegőben. Na persze csak átvitt értelemben, véletlenül sem a konteók szintjén. Az viszont a napnál is világosabb, hogy a Neurosis és a Converge után az Immolation idén már a harmadik veterán extrémmetál-alakulat az Államokból, amely orbitálisan erős koronggal lepi meg az erre fogékonyakat. Nem kizárt, hogy a tengerentúlon (vagy inkább...
Volt időszak, amikor a Corrosion Of Conformity csaknem szent tehénnek számított az undergroundban. A magam részéről a Blindtól a Wisebloodig terjedően számítom ezt az érát, és így, harminc-harmincöt évvel később még mindig úgy gondolom, hogy azok a lemezek bizony megkerülhetetlen klasszikusok. De még az America's Volume Dealert is kifejezetten szeretem. U...
Miképp legutóbb is felidéztem, eleinte, az ezredfordulón és a nullás évtized derekán nagyon éltem a Black Label Societyt, aztán később kicsit csökkent a lelkesedésem Zakk Wylde bandája iránt. Nem volt igazából semmi gond a sorban érkező újabb és újabb albumokkal, de már nem gyakoroltak rám olyan hatást, mint a 1919 Eternal, a The Blessed Hellride vagy a M...
Tételezzük fel, hogy senki nem ismeri Joel Hoekstra gitárost! Nem tudjuk, honnan jött, mi a stílusa, csak meglátjuk egy fényképen, rendben, legyen nála egy gitár, mondjuk egy Gibson Les Paul. Mi jut eszünkbe róla először? Nekem az, hogy olyan whitesnake-es fazon. Szőke, nincs elhízva, játéka magabiztos. Aztán hogy, hogy nem, ott kötött ki egyszercsak, így...
Az utóbbi időben az Aerosmith háza táján minden a Yungbluddal való összebútorozástól volt hangos. A kooperációról, illetve a négy plusz egy számos One More Time EP-ről, amiben végül is testet öltött, mindenkinek volt és van is véleménye, ráadásul olykor meglehetősen sarkos. Én valahol középen helyezkedem el, azaz nem tartom az anyagot sem egy új aranykor...
Gondban voltam az új Mammoth-lemezzel. Illetve azt gondoltam. Nem azért született lassan ez a cikk, mert nem tetszett, amit hallottam, és nem is azért, mert nem tudtam, mit mondjak róla. Egyszerűen mindig úgy alakult, hogy valami fontosabb (és fémesebb) újkori lemeznek ugrottam neki, erre a slágercsokorra meg nem maradt kapacitás. Szerencsére a hallgatási...
Trendek jönnek-mennek, bandák emelkednek fel, majd mennek le a süllyesztőbe, de a metál világában azért akad néhány állandó. Lee Harrison kitartása pedig ezek közé tartozik. A Monstrosity alapító dobosa az egyetlen biztos pont a bandában, és ez már a harmadik album óta így van, mert lassan mindenki kihullott mellőle. Ez már a legkorábbi időkben is így vol...
A Soen-ügyek feltérképezésével kapcsolatban némileg elsumákoltuk a dolgokat az utóbbi időkben, pedig a csapat szekere eddigi karrierjük során szinte még nem is nagyon tévedt göröngyös utakra. Kivéve persze akkor, amikor nálunk járnak, hiszen hazai terepen azért szükség van némi bátorságra és kitartásra, bármilyen aspektusból is nézzük a dolgokat. Joel Eke...
Még tavaly év végén jelent meg a hazai The Trousers új albuma. A Necessary Evil már a hetedik a sorban a csapattól, akik egy itthon kissé mostoha sorsú vonalon mozognak, de semmi sem vethet gátat nekik, mennek előre és kész. Ez így szép és kerek: szenvedélyből zenélnek, őszinte szerelemmel, márpedig a rock'n'roll lényege valami ilyesmi lenne ugyebár. Vagy...
Az Elevation a svéd Jari Lindholm és a francia Sébastien Pierre által útnak indított Enshine 2026 első napjaiban megjelent harmadik lemeze, amelyet saját erőből jelentettek meg, és a keverésért is Lindholm, míg a mondanivaló és a vizuális tartalom formába öntésért Pierre felelt. Tisztességes dolog, bár az is tény, hogy manapság már akármelyik házi stúdiób...
A bibliai Góliát történetét mindenki ismeri, a filiszteusok és az izraeliek közötti örökös harc egyik legismertebb és rengeteg történetet ihlető alakja. A név ma már egybeforrt az óriástermetű jelentéssel, másképp nem is lehet elképzelni mint hatalmasnak, legyőzhetetlennek, félelmet nem ismerőnek, és örökkön-örökké harcos kedvűnek. A történet szerint negy...
Na, hát itt aztán minden összejött! A valós időben érkezett tavasz egyszerre hozta meg a Tyketto új lemezét és a remek, korábban utópia-számba menő hírt, hogy még idén eljönnek hozzánk. Ez már önmagában igazi „made my day"-érzést biztosíthat bármely valamirevaló dallamrocker számára, de hogy akkora szánsájn-himnusszal induljon az anyag, mint a Higher Than...
Annak idején kollégista szobatársam nem győzte tukmálni a frissen megjelent Scratch The Surface-t, mondván, a hajam helyett inkább azt pörgessem. Bár a barátom igyekezete – azokban az években csúcsra járt Slayer-imádatom okán – nem sok eredményre vezetett, arra elég volt, hogy időnként próbát tegyek egy-egy HC-alakulattal, hátha. Összességében azonban meg...
Elképesztően masszív tökökre enged következtetni mindaz, ahogy ezt a kvázi-újjáalakulást a Neurosis levezényelte. Steve Von Tillék az elmúlt időszakban amúgy is csak akkor szólaltak meg, amikor valóban volt miről beszélniük, és miután tavaly hiába vártunk valamire a banda alapításának negyvenedik (!) évfordulójára, előtte pedig távozott egy pótolhatatlann...
Valami biztosan van az észak-olasz levegőben. Ahogy az elmúlt években ugyanis a Cittadellában alakult, majd Treviso közelébe költözött Messa talált be végzetesen nálam, úgy most a torinói Ponte del Diavolón a sor. Fiatal bandák ezek, de kiforrott zenei világgal, érdekesen vegyítenek múltbeli elemeket, ezekből pedig valami egyéni jön létre. A Ponte del Dia...
Nem tegnap volt már, hogy elég keményen rákattantam a Lamb Of Godra az As The Palaces Burn és Ashes Of The Wake lemezekkel. Színtisztán emlékszem, mennyire lenyűgözött a richmondi banda elsöprő, technikás-rafkós agressziója, meg persze az a képességük, ahogy olyan táncos groove-okkal ütötték fel a a saját képükre formált, de tapinthatóan slayeres riffelés...
